A Széchenyi utca 1. szám alatt egy másik világ létezett. Egy olyan világ, ahol az ember elhagyhatta mindennapi életét, s igazi művész moziban kapcsolódhatott ki. Az alapkoncepció azonban nem egy mozi volt. Miskolc sétálóutcájának jellegzetes épülete az 1800-as évek végén épült, s akkoriban bálteremként funkcionált. Érdekes, hogy az emberek többségének tudatában mégis a mozi szerepét töltötte be az épület, most azonban ismét eredeti rendeltetésében pompázhat, s bálozók táncolhatnak majd a vörös mozi székek helyén. A Kossuth terem kialakításából azt gondolhatnánk, hogy mindig is mozinak szánták a termet, ám csak a későbbi időkben alakították ki az enyhén leejtő alakzatot, s váltak rendszeressé a filmvetítések. A bezáráshoz hosszú út vezetett, ennek utolsó állomása az Avas szálló felújításának kezdete, amikor is a városi önkormányzat tulajdonában lévő két moziteremre is igényt tartott a tulajdonos, emellett a 400 fős befogadó tér túl nagynak bizonyult mai világunkban. A művész-, rétegfilmek és más jellegű filmalkotások már kisebb termekre kvalifikálódnak, így a mozi üzemeltetése, termének megtöltése túl költségessé, veszteségessé vált. Kis boldogságot jelentet a szomorúságban, hogy igaz a Kossuth moziba a jövőben már nem mehetünk el megnézni egy jó kis filmet, de technikája, a Cinefest, illetve a műsorpaletta költözik. Az öt évvel ezelőtt korszerűsített technika, a Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja átköltözik a Rákóczi utcára, a Művészetek Házába. Nem vész el tehát minden, csupán változik. Szomorúan, de vegyük tudomásul, hogy a Kossuth mozi nincs többé, s így egy korszak ér véget úgy Miskolc, mint sok idős és fiatal moziőrült életében.

 

Jucc79k!