A vasgyár épületében tartott underground fesztivál több célt is szolgált. Több, mint ötven fellépő tette tiszteletét a rock, hip-hop, metal, pop, vagy az elektronikus zene műfajában. A Kowalsky meg a Vega, a 30Y, a Black-Out, vagy éppen a Blind Myself, vagy az idén a gyárban igazán zúzós koncertet adó Subscribe mellett azonban felléptek olyan borsodi nagyágyúk, mint a Ritmiklift, a Nem Tej Mama, vagy éppen a Bront vagy a Raze to The Ground, akik csillaga a gyár fesztivál ideje alatt is emelkedett.
 

Augusztus 6-8. között közel ötezer ember látogatott ki a Factroyba és a koncertek, a felbolydult hétköznapok ellenére a sport szerelmesei zavartalanul használhatták görkorijukat, gördeszkájukat, BMX-üket, vagy éppen beülőjüket. Illetve csak majdnem zavartalanul, hiszen a pénteki, központi napon a gyár területén kilenc óra körül elsötétült minden. Egy, az áramellátásért felelős transzformátor felmondta a szolgálatot, s elment az áram a gyárban. A hős ÉMÁSZ dolgozói hamar a helyszínen voltak és saját munkatempójukban röpke három óra végeztével el is tudták hárítani a problémát, így akik kivárták ezt az időt, felléptek, akik kivárták ezt az időt, bulizhattak reggelig.
- Egy apró kitérő ezzel kapcsolatban: A hosszadalmas várakozást nem mindenki bírta, s információink szerint a pénteki karszalagot a szervezők szombaton is elfogadták, ezzel kompenzálva a kisebb malőrt. A pénteki buli végeztével azonban a napi karszalagokat a helyszínen szolgálatban lévő biztonsági munkatársak levágták a fiatalokról, így csupán az mehetett be szombaton az előző napi jegyével, aki nem kívánta az aktuális napon lebulizni jegye árát .

A kicsit felemásra péntek után igazán pörgősre sikeredett a zárónap és a harmadik gyári fesztiválozást a 30y, a Ritmiklift, illetve a nagyszínpad melletti kivilágított bicajos pálya hangulata zárta.

 

 

Jucc79k!

 

 

Geszti Péter: Épp, amit mondasz, hogy megújul a város. A belváros gyakorlatilag összehasonlíthatatlan. Boldogabb, örömtelibb, mint régen. Először osztálykiránduláson voltam itt még általános iskolásként. Feltűnik, a Mancs szobortól kezdve a vízelvezetésen keresztül, a Korty kocsmáig, hogy Miskolc megtalálta magát, a saját hangját és ez nagyon fontos dolog.

 

 

G.P.: Nagyon szívesen éltem volna egy picit a reneszánsz korban, Mátyás király korszakában legalább egy budai patríciusként, hogy azért szociális helyzetem ne legyen teljesen reménytelen. Szívesen éltem volna a reformkorban, 1848-ban, egy nagyon szép és izgalmas kor volt. Szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy egy önálló ország jöjjön létre. Ott állni Petőfi, Vasvári, Táncsics mellett, átélni azt a lázat, azt a nagyszerűséget, ami abban a korban volt. Látni Széchenyit közelről, aki például honosította a lótenyésztést, amin a vágta is alapul. Ami nagyon érdekelne még, az a dualizmus utáni kor. Akkor épült az, amit most a belvárosokban, például Miskolcon is látsz. Az asszimiláció korszaka volt ez, amikor nagyon sok nemzetiség megtanult együtt élni békésen ebben az országban.

 

 

G.P.: Így van. Én a nagyságot keresem az életben. Nehezen viselem azt, amikor a hétköznapok kisszerűsége elönti az életem. Azt keresem, mivel lehet nagyot alkotni, örömöt okozni az embereknek. A kulturális vállalkozásaim is ilyenek az ARC kiállítás, a Vágta. Ezért írok például dalokat is. Mindig kíváncsi vagyok az újra, hogy hogyan tudok örömöt szerezni másoknak, hatást elérni, hatást gyakorolni az emberekre. Ezeket néha a kulturális, néha pedig a marketing segítségével valósítom meg. Úgy látom engem ez önt el legnagyobb elégedettséggel.

 

 

G.P.: Nem gondolom, hogy én kreatív lennék. Inkább sokat tudok dolgozni. Bizonyos dolgokban rájöttem, hogyan lehet szintetizálni ötleteket, hogyan lehet egyik dologra ráépíteni a másikat, hogyan jönnek össze érdekes összefüggések. Például a Vágta egy lovasversenynek indult, de közben létrejött egy utazás-kiállítás, ahol a falvak, városok megmutathatják magukat, s lett egy nagy borfesztivál, egy kajafesztivál, egy pálinkafesztivál.
Ha mindezt összerakom, egy olyan szimbolikus érték jön létre, ami rólunk, magyarokról szól. Létre kell hozni a saját márkáinkat, a saját kulturális rendezvényeinket, könyvkiadásunkat. Kell, hogy legyen magyar hang.

Visszatérve a nevelésre. Szerencsés orientációt kaptam, mert édesapám a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban dolgozott. Egyszerűen engem ez érdekelt. Nem kellett nagyon lökdösni, magam is megálltam a helyem a pályán. Olyan szempontból liberálisan neveltek, hogy nem voltak szigorú elvárások, csak, hogy normálisan tanuljak, és próbáljak meg kíváncsi lenni a világra. Nagyon sokat olvastam, olvasok a mai napig is. Minden, ami fakad belőlem, dalszöveg, vagy akár a Vágta is, az utazások élményeiből, olvasásélményeim, és az emberekkel való együttműködésem energiáiból fakadnak. A műveltséget nagyon fontosnak tartom, szerintem anélkül nem megy.

 

 

 

G.P.: (nevet) Ez egy természetes dolog. Nagyszerű, hogy az én hetvenöt éves anyukám rátalált az életében még egy nagy dologra, ami szórakoztató, s számára örömet adó. Egy idős ember, aki nem elhervad nyugdíjas korára, hanem épphogy kivirágzik és talál valamit, ami programot ad, ami szórakoztatja, ami fontossá teszi őt. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt csinálja, mert boldoggá teszi és a legfontosabb, hogy őt boldognak látom, sőt, büszke vagyok rá.

 

 

G.P.: Biztos lesznek kihívások, aminek nehezebben felelek majd meg. De én is pelenkázom és fürdetem a kislányom. Bent voltam a szülésnél, segítettem a feleségemnek, mert a jelenlétem, a szeretetem fontos volt neki és valószínűleg a babának is. A mindennapokban is ez most a legnagyobb leckém, hogy több időt tudjak szakítani rájuk, hogy a kislány szokja meg a hangomat, a szagomat, a jelenlétemet. Azt hiszem, ez most a legnagyobb kihívás, emellett az, hogy egy ilyen rosszkedvű, helyenként gyilkos módon irigy világban, hogyan lehet őt mosolygósan felnevelni.

 

A Széchenyi utca 1. szám alatt egy másik világ létezett. Egy olyan világ, ahol az ember elhagyhatta mindennapi életét, s igazi művész moziban kapcsolódhatott ki. Az alapkoncepció azonban nem egy mozi volt. Miskolc sétálóutcájának jellegzetes épülete az 1800-as évek végén épült, s akkoriban bálteremként funkcionált. Érdekes, hogy az emberek többségének tudatában mégis a mozi szerepét töltötte be az épület, most azonban ismét eredeti rendeltetésében pompázhat, s bálozók táncolhatnak majd a vörös mozi székek helyén. A Kossuth terem kialakításából azt gondolhatnánk, hogy mindig is mozinak szánták a termet, ám csak a későbbi időkben alakították ki az enyhén leejtő alakzatot, s váltak rendszeressé a filmvetítések. A bezáráshoz hosszú út vezetett, ennek utolsó állomása az Avas szálló felújításának kezdete, amikor is a városi önkormányzat tulajdonában lévő két moziteremre is igényt tartott a tulajdonos, emellett a 400 fős befogadó tér túl nagynak bizonyult mai világunkban. A művész-, rétegfilmek és más jellegű filmalkotások már kisebb termekre kvalifikálódnak, így a mozi üzemeltetése, termének megtöltése túl költségessé, veszteségessé vált. Kis boldogságot jelentet a szomorúságban, hogy igaz a Kossuth moziba a jövőben már nem mehetünk el megnézni egy jó kis filmet, de technikája, a Cinefest, illetve a műsorpaletta költözik. Az öt évvel ezelőtt korszerűsített technika, a Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja átköltözik a Rákóczi utcára, a Művészetek Házába. Nem vész el tehát minden, csupán változik. Szomorúan, de vegyük tudomásul, hogy a Kossuth mozi nincs többé, s így egy korszak ér véget úgy Miskolc, mint sok idős és fiatal moziőrült életében.

 

Jucc79k!

Ha valakit csak az árak érdekelnek nem biztos, hogy betér az Intim Eszpresszóba, hiszen a korsó ára „hámhúsz” (South Park fanok előnyben) felett van. Ha azonban számít a minőség is számít, akkor azonban kihagyhatatlan. De nézzük mindezt az 5P rendszerben.

Pincér: Egyszerre mindig ketten vannak pultban, korrektül dolgoznak, ráadásul időnként az alagsorban helyet foglaló vendégekhez is eljutnak. Javukra legyen írva, hogy kevesek, és tudják hogy ők vannak értünk, és nem fordítva.

Pia: Van itt minden a teáktól, a kávékon és turmixokon át a klasszikus alkoholos frissítőkig, tehát te választasz milyen állapotban hagyod el a helyet.

Placc: A belső tér trendi, nemkülönben a terasz. Ha nem dohányzol tanácsos az alagsori helyiséget választani. Ez amúgy már csak azért sem rossz döntés, mert bár fent gyorsabb a kiszolgálás, és van térerő – lent érezhető igazán az „Intim” hangulat.

Pipilde: Van, szappan, kéztörlő és viszonylag tiszta, az időnkénti dugulásokat meg tudjuk be Miskolc öreg csatornahálózatának.

Parkoló: Minthogy sétálóutca, a hely előtt közvetlen nem lehet parkolni, de vannak a közelben mélygarázsok, na meg buszmegálló és taxidroszt is.

Összegzés: Hangulatos hely az Intim. Mindemellett főként azoknak ajánlanám, akik nem feltétlen tompulni, hanem egy sör, esetleg egy tea mellett beszélgetni kívánnak egy jó baráttal, esetleg romantikázni szívük választottjával…

 

Valami új lesz ez. Valami más. Más, mert másra is van igény, azon túl, amit a helyi média a helyiek orra elé nyom. S teszi mindezt frontálisan, éppúgy, ahogy ő kapja.

 

Mintha másra nem is lenne igény. Pedig van. Mindenki szeret a dolgok mögé látni, mindenkinek van véleménye, mindenki másképp látja a dolgokat, és mindenkinek vannak kérdései. Egyszóval több a világ annál, mint ami egy cikkbe, egy tudósításba belefér.

 

A MiSkóczia Blog teret ad kérdéseknek, válaszoknak, meg- és odamondásoknak. Hogy miért?

- Mert kell egy blog, ami őszinte, ami elmesél, ami több mint a csillogó külső.

- Mert kell egy blog ami elhúzza a függönyt és megmutatja, mi van a színfalak mögött, legyen az szép és nemes, vagy akár romlott és rothadó.

- Mert kell egy blog, ami feltárja a múltat, megmutatja a jelent és felteszi kérdéseit a jövőről.

- Mert kell egy blog, ami több mint egy visszafogott vélemény.

- Mert kell egy blog, ami kimondja azt, amit senki sem mer.

- Mert kell egy blog Miskolcról. A miskolciaknak.

- Mert kell egy blog függöny nélkül.

 

Blogunk ezeknek köszönhetően lesz talán tényleg olyan, mint ami eddig. Új. Más…

 

Jucc79k!, akosfive.